2014. július 13., vasárnap

Első nap (1.) - Budapesttől Írországig

2014.06.14. hajnal 3:30, az ébresztőm csörög. Végre eljött ez a nap is, készülődök a reptérre, hogy elkezdjem az új életemet az írországi Tullamore-ban. Önkéntes leszek a European Voluntary Service révén (EVS) egy évig a St. Mary’s Youth and Community Centre-ben, ahol alapvetően 7-20 éves fiatalokkal kell majd dolgoznom, de emellett a nyelvtanulás, új emberek megismerése és a tapasztalatszerzés a fő célja a projektnek. Ennek a történetét lehet majd itt végigkövetni.


04:29-kor az M0-son a reptér felé

 A repülés rendben volt, bár emiatt izgultam leginkább, mert most repültem először egyedül életemben, és annyi rémtörténetet hallottam a reptéri ügyintézésekkel, kötözködésekkel, lopásokkal, eltűnésekkel kapcsolatban, de minden sima volt. Szerencsére az ablak mellett kaptam helyet, még a házamat is láttam fentről egy másodpercre, de aztán kb. 10 perc után a felhők uralták a kilátást egészen a landolásig, úgyhogy annyira nem tudtam kiélvezni ezt az előnyt. Sőt, idővel inkább hátránnyá vált, mivel szépen lassan felmerült bennem az a dilemma, hogy kell-e annyira pisilni menni, hogy felállítsam a mellettem ülő két embert, vagy kibírom az út végéig? Kibírtam :)


Ott van a házam :)

Ahogy leszálltam a gépről Dublinban, csak mosolyogni tudtam, annyira élveztem a 18-20 fokot, a magyar időjárást nem nekem találták ki… :) A reptéren volt kb. 2 órám a buszomig, úgyhogy volt időm felfedezni. Szép. A legmókásabb jelenet, amikor jön egy újabb gép, és a váróban találkoznak az utasok a családjaikkal vagy a barátaikkal, tiszta Igazából szerelem intró  :) Ja és amit az egész világon meghonosítanék, az a jelzőlámpákon lévő visszaszámláló a következő váltásig, szerintem nagyon hasznos dolog, de eddig Írországban is csak a reptéren láttam.





A busz állomáson nem voltam teljesen biztos, hogy melyikkel kell menni, úgyhogy meg akartam kérdezni az egyik sofőrtől, amire nyilván percekig készülődtem, mivel addig nem nagyon kellett használnom az angolt az út során, aztán persze még végig sem mondtam a szépen felépített mondatomat, már mondta is, hogy melyik az :) Felbátorodva a kommunikációs sikeren, az egyik utastól meg akartam kérdezni valamit, amiből persze aztán ő meg már nem értett semmit és én se sokat a reakciójából, szóval akkor konstatáltam, hogy azért nem lesz ez annyira egyszerű… :)


Sirály a reptéri buszmegállóban

Az első meglepődés az volt, hogy a buszsofőr nem kérte el a diákomat a diákjegy igazolásához, ami egyébként úgy néz ki az egész országban bevett szokás, akár vonaton vettem eddig jegyet, akár múzeumba belépőt, sehol nem kérték el, elég volt csak annyit mondani, hogy diákjegyet kérek. A második meglepődés még mindig a buszon ért, mégpedig az, hogy az egész 2 órás úton olyan rádióadó szólt, amin abszolút hallgatható zenék mentek végig, ilyet jelenleg otthon nem ismerek, de ha tudtok, szívesen fogadom az ajánlásokat :)


Dublin a buszból

Az ír vidéki táj nagyjából hasonló a magyarhoz (legalábbis Dublin és Tullamore között), egy nagy különbséget leszámítva, ezek pedig a házak. Az út mentén gyakorlatilag az összes ház gyönyörű, mindegyik kifogástalan állapotban van, bármikor utazok az országon keresztül, ezeken mindig csak ámulok. Közben meg olyan domboldalak végig, mint a Windows XP alaphátterén… hát nem egy csúnya környék :) A másik amit nagyon szeretek, hogy rengeteg épületen látni olyan feliratokat, aminek a betűtípusa nagyon hasonlít a Gyűrűk Ura filmek betűihez, és ez Tolkien fanként eléggé szívet melengető :)


Gyűrűk Ura ország :)

Szóval így érkeztem meg végül Kilbegganba, ahonnan már csak egy rövid autóút választott el Tullamore-tól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése