A piszkos anyagiak

Az előző posztban már meséltem egy keveset az írországi árakról, most egy kicsit bővebben szeretnék róluk írni, hátha van akit érdekel :)

Általánosságban Írországról elmondható, hogy elég drága, viszont mind a minimálbér, mind az átlagfizetések a világ legmagasabbjai között vannak. Amennyire itt érdeklődtem már a helyiektől, ők azt mesélték, hogy nagyjából 500 euró az átlag kereset, hetente, szóval így kell tekinteni az árakra is. Eddig úgy vettem észre, hogy azért kellő körültekintéssel itt is ki lehet hozni a mindennapi dolgokat egész jó áron, a magyar áraknál nem sokkal drágábban. Ha viszont az ember csak úgy leveszi a polcról az első terméket, ami szembejön vele, akkor lehet, hogy elég komoly összegeket kell otthagynia a kasszánál, mert egymás mellett van ugyanabból a felvágottból mondjuk az, aminek kilója 22 euróba kerül, de az is, aminek csak 5-be. Én legtöbbször a közeli Polonez nevű lengyel boltba szoktam járni, ami annyira lengyel, hogy amellett, hogy egész nap lengyel rádióadó szól a boltban, van egy pénztáros is, aki rendszeresen lengyelül szokta mondani nekem az összeget, nem tudom, ennyire lengyel fejem lenne...? :) Ezt a boltot azért szeretem, mert itt elég sok magyar ételekhez és ízvilághoz hasonló dolgot lehet találni, ráadásul a húsok messze itt a legolcsóbbak. Viszont a kenyér pl. meg a tőle 10 méterre lévő Lidlben. 

Nem ebben a boltban szoktam vásárolni, de tényleg meg lehet találni a hazaiakhoz egész hasonló ízeket Írországban is

Az első magyar szavak, amikkel találkoztam Írországban, a helyi Lidlből

Szóval a kaját ki lehet hozni egész normális áron, és a ruházkodás is olcsó ahhoz képest, átlagosan mondjuk 10 euróból lehet venni pólót vagy akár nadrágot is, de én pl. kifogtam egy akciót, és így vettem a dublini Váci utcán, a Grafton Streeten, 20 euróért 4 pólót. A spanyol lányok pedig voltak egy-két turkáló féleségben is, és ott 1-2 eurós árakról beszéltek. Illetve szintén ők meséltek a különböző antikváriumokról, ahol a legtöbb könyv 50 cent-1 euróért megkapható.

Ez az iszonyat jó Breaking Bad pulcsi pl. 10 euró 

Műszaki cikkeket nem nagyon vettem eddig, de eddig úgy láttam, hogy az egy kicsit drágább, mint a magyar árak, de igazából nem vészesen, bőven nem annyival, mint amennyivel a fizetés több. Ami tényleg nagyon sok a magyar árakhoz képest, az a szórakozás, elsősorban az alkohol és a cigaretta. Ugye említettem, hogy Dublin legfelkapottabb buli negyedében, a Temple Barban az átlag sör 6.50 euró, itt Tullamore-ban kb. 4.50-ért adjak, és ekörül vannak a tömények is. A legszimpatikusabb rendszer nekem abban a Tullamore-i pubban volt, ahol 10 euróért kaphat az ember 3 db kis laminált cetlit, vagy mondhatnám úgyis, hogy italjegyet, amire rá van írva, hogy ez a jegy beváltható egy csapolt sörre (csak az egyik fajtára), vagy bármilyen felesre, amit lehet kapni a pubban, beleértve mindenféle whiskey-t, vodkát, stb. És egyébként ez volt eddig az egyetlen hely, ahol láttam itallapot, sehol máshol nem voltak eddig kirakva az árak, úgyhogy amikor kérsz valamit, akkor fogalmad sincs, hogy mennyit kell majd fizetned. Én megértem, hogy itt egy átlagfizetésből sem kell már nagyon foglalkoznia egy írnek azzal, hogy most a 3 vagy az 5 eurós sört veszi  meg, úgyhogy ilyen szempontból tényleg lehet, hogy nem fontos neki az itallap, de én, aki azért igencsak próbálja normálisan beosztani a pénzét (jelezném, hogy még mindig önkéntes vagyok... :)), eléggé örülnék, ha meg tudnám előre tervezni egy este, hogy mennyiből gazdálkodhatok. Persze most már nagyjából képbe vagyok, hogy melyik helyen milyen árak vannak, de az elején ez azért nagyon fura volt nekem. A cigiből eddig a legolcsóbb, amit láttam az 8 euró volt egy dobozzal (általában 23 szálasak), de inkább 10 körül van az átlag, úgyhogy itt is sokan szívnak külföldről behozott cigiket (láttam már nem egyszer magyar feliratú meg cirill betűs cigiket is), illetve sokan sodorják a cigit. A szórakozóhelyekre a belépők, vagy különböző koncertekre a jegyek ugyanakkor a magyar árakhoz hasonlók.

Egy átlagos vasúti kocsi belülről

Ami meg drágának nevezhető, az a tömegközlekedés. Én olyan városban élek, ahol gyalog is viszonylag hamar el lehet jutni mindenhova, úgyhogy inkább csak a vonat- és buszjegyekről tudok nyilatkozni. Ezek valóban kicsit többe kerülnek, mint az otthoni árak, de a szolgáltatás is ezzel aranyos, elsősorban a vonaton tapasztaltam nagy különbséget az otthonihoz képest. Ami viszont nagyon gyenge, az a helyközi tömegközlekedés, és itt elsősorban arra gondolok, hogy nagyon kevés a járat, van, hogy csak napi 1-2  járat, mondjuk hajnalban meg kora reggel és ennyi, illetve van sok olyan hely, ahova nem is nagyon lehet eljutni tömegközlekedéssel. Elsősorban itt turistalátványosságokról beszélek, ahova csak kocsival lehet eljutni, vagy szervezett különbuszos túrákkal. Feltételezem ez azért lehet, mert úgy gondolják, hogy mindenkinek van kocsija... hát nincs :) Az ingatlan árakról nem nagyon tudok nyilatkozni, de gyanítom, hogy itt is nagyon sokba kerül megvenni egy házat vagy egy lakást, mint a legtöbb nyugati országban. Viszont amit tudok, hogy most októberben fogják bevezetni azt, hogy fizetni kelljen a vízért, vagyis eddig teljesen ingyen volt a víz a háztartások számára, csak az áramért és a gázért kellett fizetni, amit én nem is értek, hogy hogy lehet, de jó nekik :)

A Tullamore-i mozi

A szolgáltatások árai változók, a legolcsóbb férfifodrász pl. 8 euró volt, amit eddig láttam, a helyi moziban a felnőttjegy 8 euró, a diák 7, viszont a munkanélkülieknek van kedvezmény, amin szintén eléggé meglepődtem, a korlátlan mobil előfizetés használat pedig 30 euró volt havonta az egyik szolgáltatónál.

Szóval eddigi tapasztalataim alapján, mindent egybevéve, átlagosan Írország kb. 2-3-szor drágább, mint Magyarország, viszont az átlagfizetés 4-5-ször magasabb.

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe a témával kapcsolatban, de még úgyis leírom menet közben, ha lesz valami a magyartól nagyon eltérő árakkal kapcsolatos élményem :)

Dublini hétvége 2. - Az este és a második nap

Az esti programnak nem meglepő módon azt találtuk ki, hogy végre belülről is megismerkedünk a Temple Bar pubjaival, de előtte találkoztunk egy magyar barátommal még a szegedi koleszombol, aki épp azon a héten volt Dublinban, úgyhogy gyorsan meg is beszéltük, hogy fussunk össze. Miközben épp az egyik pub előtt beszélgettem vele egy pint sör társaságában, egyszer csak valaki a nevemen szólított (magyarul!), én pedig amikor felnéztem, láttam, hogy ott áll két régi ismerősöm szintén az egyetemről, akiket már évek óta nem láttam! Nyilván nagyon meglepődtem és nagyon örültem neki, imádom az ilyen "kicsi a világ" élményeket :)

Mario lánybúcsúja

Az este nagy részét aztán a spanyol lányokkal buliztuk végig, pubrol pubra, amit nagyon élveztem, de egyáltalán nem az alkohol miatt, mivel abból nem sokat vettem. Ennek oka pedig az volt, hogy nem olcsó, de szerintem nem csak magyar mércével számítva, hanem nemzetközi szinten sem. Egy teljesen átlagos sör, ami itthon mondjuk az Ászok vagy a Borsodi lenne, az nagyjából 6.50 euró, amire még másnap a hostelben két amerikai srác is azt mondta, hogy ennél azért láttak már olcsóbb sört életükben... :) Nyilván, ha meg átszámoljuk forintra (amit persze nem szabad, mert teljesen mások a körülmények), akkor egyenesen horribilis. Egyébként amennyire tapasztaltam, az ország más részeiben egy átlag sör egy pubban nagyjából 4.50 euró, olcsóbb helyeken már 3 euró körül is lehet kapni, de ennél olcsóbbat még nem láttam. Persze ez csak a pubokra igaz, a boltokban olcsóbb itt is. Amúgy eddig a legjobb ír sör a Galway Hooker volt (a Guinness nem annyira az én világom), azt nagyon tudom ajánlani, aki szereti a világos, friss, kicsit gyümölcsös aromájú söröket.

Egy elmosódott legénybúcsú

Visszatérve az estére, mindenhol élő zene szólt a pubokban, és óriási tömeg mindenütt, egy-két helyre már messziről láttuk, hogy esélytelen beférni, mert még az ajtón kívül is álltak az emberek. Egyébként egész este folyamatosan lánybúcsúk és legénybúcsúk voltak végig a Temple Barban, és ami nagyon tetszett, hogy itt mindenki be volt öltözve tök profi jelmezekbe, volt olyan lánybúcsú, ahol a menyasszony volt Mario, és a az összes többi lány Luigi, de láttam olyan legénybúcsút is, ahol mindenki állatoknak öltözött be. Az utolsó bárban, ahol voltunk, megismerkedtünk pár spanyollal meg argentinnal, ami nem volt túl nehéz, mivel egész Dublinban rengeteg a spanyolajkú. Egy kis túlzással azt is mondhatnám, hogy az utcákon több spanyolul beszélő embert hallottam, mint angolul beszélőt... Nem gondoltam volna, hogy ennyire népszerű náluk ez az ország/város. Egyébkent este a frissen vásárolt Batmanes pólómat vettem fel, ami úgy néz ki sokaknak tetszett, mert páran az utcán is viccelődtek vele, de egy srác pl. ebben az utolsó bárban konkrétan megkért, hogy csinálhasson velem egy közös fotót, mert annyira tetszett neki :D

Az este utolsó pubja

Írországban amennyire tudom a legtöbb szórakozóhely nagyjából hajnal 2-kor zár, mert csak addig adnak ki nekik engedélyt, úgyhogy ekkor mi is elindultunk vissza a szállásra, ahol életem első hostelban töltött éjszakájához volt szerencsém, egy kb. 15 fős szobában aludtam nagyjából 5-6 megszakítással 2-2,5 órát, mert a szobatársaim nagy része ment hajnalban dolgozni, és másokra nem annyira voltak tekintettel. Mindegy, túléltem, azért a 6 és fél év koli alatt láttam már cifrábbat is... :)

A hostel fürdőszobája

Aminek viszont nagyon örültem, hogy Dublinban minden nap van egy hostelek által szervezett ingyenes városnézés idegenvezetővel, úgyhogy ezt ki is használtam másnap, mert már addig is nagyon tetszett a város, de még szinte semmit sem láttam belőle. Az idegenvezetőnk tök jófej volt, sokat poénkodott és közben sok érdekességet is mesélt, úgyhogy teljesen meg voltam elégedve a programmal. A túra közben szóba elegyedtem néhány emberrel, köztük egy amerikaival is Atlantából, aki többek között arról is beszélt, hogy reméli a munkájával még sokáig maradhat Európában és hogy még sokáig nem kell visszamennie Amerikába, mert elég sok problémája van vele. Aztán azóta beszélgettem már írekkel is arról, hogy mit gondolnak a hazájukról, és hogy hol szeretnének élni, és itt is többen mondták, hogy valahol máshol (pl. pont Amerikában), mert hogy Írország mennyire rossz szerintük, és hogy itt nincs semmi, stb. A spanyol lakótársakról nem is beszélve, ők is nagyon súlyos problémákról beszéltek az országukkal kapcsolatban. Szóval nekem nagyon úgy tűnik, hogy az ember tényleg mindenben képes megtalálni a legrosszabbat, és kevéssé értékelni a jó dolgokat, függetlenül attól, hogy hol él, mennyire fejlett vagy milyen gazdasági helyzetben van az ország, ahonnan származik. Persze nem mondom, hogy mindenki ilyen, közel sem, de érdekes ezt látni, hogy nem csak a híresen negatív magyarok képesek panaszkodni az országukról, hanem az elvileg jóval fejlettebb nyugati országok lakói is, úgy néz ki az emberi természet már csak ilyen, nemzetiségtől függetlenül...

Dublin Castle

Dublin folyója, a Liffey

Dublin egyik szimbóluma, a Ha'penny Bridge

O'Connell Bridge, állítólag az egyetlen közforgalmi híd Európában, ami szélesebb, mint amilyen hosszú

Dublin legelőkelőbb szállodája, a Shelbourne Hotel

Idegenvezetés a folyóparton

Amíg én városnézésen voltam, addig a lányok egy újabb bevásárló körutat csaptak, majd miután újra találkoztunk, elindultunk vissza Tullamore-ba.

Dublini hétvége 1. - Temple Bar és Grafton Street

Azt már az első napokban eldöntöttük a spanyol lányokkal (Laia, Rut, Silvia), hogy a hétvégén elutazunk valahova Tullamore-ból, végül a fővárosra, Dublinra esett a választás. A sokévnyi MÁV-val töltött utazás után nagyon jól esett a csendes és tiszta vonat, ami ráadásul gyors és pontos is volt, az ingyen wi-fi meg csak hab volt a tortán. A megérkezésünk után megkerestük a kinézett hostelt, ahol az éjszakát terveztük tölteni, lepakoltunk, majd elindultunk felfedezni a várost.

Dublin egy nagyjábol fél milliós város, és gyalog is át lehet érni a belváros egyik pontjábol a másikba egy óra alatt, szóval egyáltalán nem egy Budapestet kell elképzelni, viszont itt is rengeteg szép és érdekes hely van, a város maga elég pörgős és modern, én azonnal megszerettem. Először teljesen véletlenül a fő bulinegyedben kötöttünk ki, aminek Temple Bar a neve (habár nem egy templomról és nem is egy bárról kapta a nevét), és ami tele van pubokkal, éttermekkel, piacokkal, valamint rengeteg emberrel, miközben folyamatosan szól a zene, mivel minden sarkon áll egy utcazenész és muzsikál, méghozzá nem is rosszul. Be kell valljam, kb. 2 perc után már imádtam a helyet :)

A The Temple Bar nevű bár a Temple Barban

Multikulti

A következő állomás a Trinity College volt, ahol pl. Oscar Wilde vagy Samuel Beckett végzett anno, de jelenleg ide jár a Trónok harcában Joffrey-t alakitó Jack Gleeson is. Ezután jött számomra talán az egész dublini hétvége csúcspontja, a Grafton Street, amit úgy kell elképzelni, mint mondjuk Pesten a Váci utcát, tehát tele van különböző üzletekkel, utcai mutatványosokkal, előadókkal és persze tömve van emberrel. Még egy nagy Disney áruház is van itt, és bár ennek inkább a gyerekek voltak a célközönsége, azért a fél méter magas, beszélő Star Wars-os bábukon én is előszeretettel nyomogattam a gombot a következő "May the force be with you"-ért :D Ami viszont az igazán nagy élmény volt, az az utcai előadók műsora. Őket itt "busker"-nak hivják, és mindenféle van belőlük, megtalálható természetesen a szokásos utcazenész (ha látta valaki a Once (Egyszer) című filmet, a főszereplő ezen az utcán zenél és egyébként a színész akkoriban még tényleg ebből élt), de volt break táncos csoport, cirkuszi artista, homokszobrász, élő szoborcsoport, tényleg minden, kb. 20-30 méterenként váltottak egymást. Amíg a csajok shoprol shopra jártak, addig én órákig kint álltam az utcán és csak bámultam ezeket az előadókat, akik közül kivétel nélkül mindenki nagyon minőségi dolgokat művelt, folyamatosan tapsolt a közönség és óriási hangulat volt.

Utcazenészek a Grafton Streeten

Disney áruház. mely előtt épp elszáll egy nagy buborék

Na ő nem volt ügyetlen...

Ő sem

Homokszobrász és a szobra

Élő szoborcsoport (kivéve a kutya :))

St. Stephen's Green

Az ebédünket a helyi városligetben, a gyönyörű St. Stephen's Greenben fogyasztottuk el, majd egy kis vásárolgatás és kávézás után visszamentünk a hostelba, és készülődtünk az estére.